2011. július 29., péntek

Masaru Ibuka - 3 éves kor után már késő

Ezt a könyvet a Földön élő valamennyi szülőnek, nagyszülőnek és kisgyermekkel foglalkozó szakembernek el kell olvasnia, és a kicsinyek nevelésének gyakorlatában a benne foglaltakat következetesen meg kell valósítania.
Azt tudjuk, hogy mennyire fontos minden nemzet számára a tehetségek felfedezése, gondozása és támogatása, de azt már sajnos kevésbé tudjuk, hogy hogyan keletkezik a tehetség, a talentum. Vannak feltételezések, "hipotézisek" arról, hogy a zseni egyszerűen csak születik. Azonban Masaru Ibuka "3 éves kor után már késő" című könyvéből más derül ki, mégpedig az, hogy a tehetség, a zseni nem születik, hanem azzá válik. A szerző állítja, hogy
- a gyermeket születése pillanatától megfelelően kell nevelni,
- a gyermek észbeli képességeinek fejlődéséhez a kulcs életének első éveiben, vagyis az agysejtek fejlődésének időszakában szerzett személyes tapasztalatai,
- egyetlen gyermek sem születik zseninek és egyik sem butának, korlátoltnak,
- minden az agy megfelelő serkentésétől és fejlődési fokától függ a gyermek életének meghatározott éveiben,
- ez a legfontosabb periódus a születéstől 3 éves korig tart.
Éppen ebben az időszakban, vagyis a gyermek első éveiben szükséges a minden percét kihasználó foglalkoztatás, az "értelmes" szigor és a szeretettől áthatott gyengédség. Amikor már önállóan kezd fejlődni, akkor válik fontossá, szükségessé az ő akaratának, egójának fokozatos érvényesítése, és a szülők, nevelők ez iránti mélységes tisztelete.
Masaru Ibuka egyszerűen a gyermek nevelésének, tanításának módszerét javasolja megváltoztatni, nem pedig annak tartalmi kérdéseit.
Higgyünk a szerzőnek, aki nem elméleti pedagógus, vagy gyermekpszichológus, de zseniális nevelő, menedzser, aki 700 dollárral a zsebében létrehozta a "SONY" céget és egyike annak az első három neves egyéniségnek, akik a romokban heverő, reményvesztett Japánt a világ vezető nagyhatalmává tették.
Prof. Dr. Török Szilveszter, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének Elnöke


Letölthető itt


Itt olvasható

2011. július 28., csütörtök

OSHO: Gyermekek könyve


Bár tudatában vagyok annak, mit tettek velem a szüleim, én mégis ugyanazt teszem a lányommal. Nagyon sokszor az én igényeim kerülnek az ő igényei elé. Úgy tűnik, nem igen tudok segíteni neki.

Egy dolgot meg kell értened: bármit is tettek veled a szüleid, az a minta beléd vésődött.
Bármit is tett veled az anyád, te csak ezt az egy módját ismered a gyereknevelésnek. Ez természetes - és nem kell aggódni miatta -, de az nagyon jó, ha ennek a tudatára ébredtél.

Ne próbáld meg túlkompenzálni, mert úgy érzem, most éppen ezt teszed.
Azt gondolod, nem vagy elég - nem adsz elég szeretetet a gyerekednek -, de hát amit meg tudsz adni neki, azt tudod megadni! Hogyan is adhatnál többet?
Tégy meg minden tőled telhetőt, és ha ennél többet nem tudsz tenni, ne emészd magad miatta, mert a szomorúságod már árt a gyereknek!
Csak légy figyelmes, ennyi az egész! És ha azt veszed észre, hogy megint a régi minta szerint akarsz cselekedni, akkor egyszerűen lazíts - és ne tedd meg!

Most biztos valami eszménykép lebeg előtted. Anyád nem azt tette, ami eszményi, és most előtted lebeg annak a képe, amit a gyerekeddel tenned kellene... Az ilyen eszményképek mindig veszélyesek!
Légy reális! Ne teremts magadnak képzelt világot! Mert most biztos ilyenben élsz.
Soha ne legyen benned a "kellene" érzése.
Élj azzal, ami van, ennyi az egész! Az van, ami van. Egyszerűen légy önmagad! Fogadd el önmagad!
A "kellene" mindig magában hordozza a megvetést. Az emberek emiatt esnek folyton egyik végletből a másikba.

Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla.
Azért szeretsz, mert boldog vagy.
Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit.


Szeretsz anya lenni - ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.
Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek.
Légy természetes - egyik véglet sem jó.

Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől - a félelem azonban megmaradt!
A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.
És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes - ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek.
Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik - ez már csak egy ilyen kapcsolat.
Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.

A gyereked téged választott anyjának - nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására!
De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.
Tehát csak légy természetes és boldog!
Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át!
Ne hordozz magadban eszményképeket!
Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon!
Csak a szívedre hallgass!
Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg!
Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel.
Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy.
A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges.
Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes?
Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin ... a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle.
Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes - ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.

a teljes könyv itt tölthető le...

2011. július 2., szombat

Apák napjára


Igenis van olyan fiú, aki nem csap be,
aki hercegnőmnek hív,
aki smink nélkül, kócosan is szeret.
Aki ágyba viszi a reggelidet,
segít ha valamit nem tudsz
és mindezek közben nem néz hülyének.:)
Nem használ ki,
izgul érted ha elmész valamerre.....

igen....

létezik ilyen férfi.......


ő az apukád!:D ♥♥



Nem számít, hogy ki volt az apám. Az a fontos, hogy én kire emlékszem.




Áldott az az ember, akit sok gyengéd hang szólít apának.




Hálátlan dolog családfőnek lenni: gondoskodik mindenkiről, mégis mindenkinek az ellensége.




Sokkal egyszerűbb apává válni, mint annak lenni.




Mezei András: Apja és fia


Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.



Ady Endre: A proletár fiú verse

Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember.
Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátú,
De nékem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.

Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítaná ezt a nagy, földi
Komédiát.

Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.


Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!




Bartos Erika: Apák


Barna szemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.

Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.

Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.

Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.

Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.

Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.

Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.

Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.